Karácsony ünnepe

A hideg téli estében József, a názáreti ács, óvatosan vezeti szamárháton ülő, gyermeket váró jegyesét, Máriát. Hosszú, fárasztó út áll mögöttük. Szállást keresnek éjszakára, mert ide, Dávid király városába Betlehembe kellett jönniük a római császár, Augustus parancsára.

A császár összeíratta a Római Birodalom lakóit, és ennek a parancsnak eleget kellett tenniük a zsidóknak is. Mindenkit ott írtak össze, ahonnan nemzetsége származott. József Dávid király családjából eredt, ezért kellett lakhelyükről, a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe, Dávid király városába menniük.

Mivel a szállásokon nem kaptak helyet, egy istállót találtak menedékül, s ott született meg Jézus Krisztus. A kisdedet jászolba fektették. A környék pásztorai, akik jószágaikat őrizték, fénylő csillagot láttak feltűnni a betlehemi barlang fölött. Ez vezette őket a gyermek Jézushoz. A betlehemi csillag mutatta később az utat a három bölcs királynak is, akik Heródestől, a zsidók uralkodójától érdeklődtek a most született királyról. Heródes féltette hatalmát az újszülöttől, ezért megkérte a bölcseket, hogy visszafelé tájékoztassák, hol találhatja meg a gyermeket, hogy ő is hódolhasson előtte. Valójában a halálát akarta. A napkeleti bölcsek – később nevet is kaptak: Gáspár, Menyhért, Boldizsár – a csillag útmutatásával el is jutottak Betlehembe, s ajándékot: aranyat, tömjént és mirhát vittek a kisdednek és anyjának. Heródes gonosz tervéről angyal tudósította őket, ezért más úton tértek vissza hazájukba.

Karácsony ünnepét, a Megváltó születésének napját, Rómában a 4. század közepétől december 25-én ünnepelték. A keresztény egyház az ebben az időben még általános pogány napkultusz ellensúlyozására tette erre a napra Jézus Krisztus születését, melynek pontos idejét ma sem tudjuk teljes bizonyossággal.

Megünneplésére sok szép szokás alakult ki. Ezek közül több vált jelentőssé, s tartjuk meg még ma is.

Az első a betlehemi jászol felállítása, mellyel a hívő emberek maguk elé képzelik, mi is történt a szent éjszakán.

Hasonlóan szép szokás, különösen nálunk, a betlehemezés, ahol pásztoroknak és angyaloknak öltözött gyermekek és felnőttek elevenítik meg a kisded imádását.

Sokkal újabb a karácsonyfa-állítás szokása, mely a 19. században terjedt el Németországból. Szép jelkép a gyertyáktól ragyogó, édességgel megrakott fenyő.

Ez a nap a legkedvesebb is, mert a gyermekek és a családok ünnepe, ahol ajándékozással szereznek egymásnak örömet. Nem az ajándék nagysága, hanem az együttlét, az öröm, a karácsonyi fény és ragyogás teszi felejthetetlenné ezt a szép estét.